Defekttűrő gumi használatakor a nyomásellenőrző rendszer használata kötelező.
Ha egy autót gyárilag defekttűrő abronccsal szereltek, akkor csere esetén is azzal kell.
Léteznek defektmentes abroncsok, melyek nevükkel ellentétben szintén lyukadnak, de ezeknél a nyomásellenőrző rendszer nem feltétele a használatnak.
Defekttűrő vagy defektmentes?
A defekttűrő, illetve defektmentes elnevezések lényegében három különböző technológiai megvalósítást takarnak, kezdjük az utóbbival.
A defektmentes abroncs (gyakran alkalmazott jelölése a gumi oldalfalán látható SEAL felirat) lényegében ahhoz hasonlítható, mint amikor egy hagyományos autógumiba kisebb defekt esetén tömítő habot fújunk. A defektmentes gumi gyárilag tartalmaz egy sűrű, ragacsos anyagot, ami az esetleges lyukadás esetén a résbe jutva eltömíti azt. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez nem tartós megoldás, de arra jó, hogy a gumi ne azonnal, hanem lassan eresszen le. Ezt a fajtát gyárilag kevés abroncsra szerelik, nem kell hozzá különlegesen kialakított felni, sőt nyomásellenőrző rendszer sem. A defektet a megváltozott menettulajdonságok jelzik.
A defektmentes abroncsok csak prémium kategóriában, 16 colos méret felett kaphatók, áruk egy hagyományos abroncshoz képest 10-20 százalékkal magasabb.
Defekttűrő-abroncs fajták
Nézzük a gyakoribb és népszerűbb kategóriát, a megvalósítás kapcsán két technológia fordul elő, bár manapság már inkább csak egy:
A defekttűrő abroncsok legnagyobb előnye, hogy nincs durrdefekt, ami adott esetben azt jelenti, hogy egy hirtelen nyomásvesztés hatására nem „kanyarodunk át” a szembejövő sávba. A biztonságnak azonban ára van, a defekttűrő abroncs ugyanis nem javítható. Fontos persze megjegyezni, hogy ezzel a hátránnyal részben a hagyományos gumik is rendelkeznek: az oldalfalon keletkező sérülésekkel nem lehet mit kezdeni, ha pedig a futófelületen található lyuk, az még szakszerű javítás mellett is kompromisszumot jelent a sebességre nézve.