Defekttűrő gumi: mikor kell és mikor tilos használni?

Defekttűrő gumi használatakor a nyomásellenőrző rendszer használata kötelező.

Ha egy autót gyárilag defekttűrő abronccsal szereltek, akkor csere esetén is azzal kell.

Léteznek defektmentes abroncsok, melyek nevükkel ellentétben szintén lyukadnak, de ezeknél a nyomásellenőrző rendszer nem feltétele a használatnak.

Defekttűrő vagy defektmentes?

A defekttűrő, illetve defektmentes elnevezések lényegében három különböző technológiai megvalósítást takarnak, kezdjük az utóbbival.

A defektmentes abroncs (gyakran alkalmazott jelölése a gumi oldalfalán látható SEAL felirat) lényegében ahhoz hasonlítható, mint amikor egy hagyományos autógumiba kisebb defekt esetén tömítő habot fújunk. A defektmentes gumi gyárilag tartalmaz egy sűrű, ragacsos anyagot, ami az esetleges lyukadás esetén a résbe jutva eltömíti azt. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez nem tartós megoldás, de arra jó, hogy a gumi ne azonnal, hanem lassan eresszen le. Ezt a fajtát gyárilag kevés abroncsra szerelik, nem kell hozzá különlegesen kialakított felni, sőt nyomásellenőrző rendszer sem. A defektet a megváltozott menettulajdonságok jelzik.

A defektmentes abroncsok csak prémium kategóriában, 16 colos méret felett kaphatók, áruk egy hagyományos abroncshoz képest 10-20 százalékkal magasabb.

Defekttűrő-abroncs fajták

Nézzük a gyakoribb és népszerűbb kategóriát, a megvalósítás kapcsán két technológia fordul elő, bár manapság már inkább csak egy:

• PAX abroncsok: Itt a felnin belül egy plusz gyűrűt helyeznek el, erre kerül rá a gumiabroncs. Ha defektet kap az autó, akkor az abroncs ezen a gyűrűn fut tovább. Ezt az egyébként már közel évtizede nem alkalmazott technológiát csak speciális szerszámokkal rendelkező szervizek tudták kiszolgálni. Nagyon ritkán persze még bele lehet futni, Magyarországon pl. a Toyota RAV4-eket szerelték ezzel a Michelin által szabadalmaztatott megoldással.
• Oldalfal erősített defekttűrő abroncsok: A defekttűrő abroncsoknál ez a manapság elterjedt technológia, ami defekt esetén, a megerősített oldalfalnak köszönhetően képest biztosítani a továbbhaladást. Persze csak bizonyos ideig, általában 50-100 kilométeren át és a guminál megadott sebességhatár mellett (jellemzően max. 80 km/h). Ha ennél tovább használjuk a már defektes gumit, vagy az előírtnál gyorsabban hajtunk, akkor az oldalfal elenged, az autó „térdre rogyik”. Mivel a defekt tényét nem feltétlenül vesszük észre azonnal, ezért a defekttűrő gumi esetében kötelező a nyomásellenőrző rendszer megléte: így szerezhetünk tudomást arról, hogy szökik a nyomás és ettől a pillanattól kezdve már figyelnünk kell a megtett kilométert és a sebességet. Ezek az abroncsok a hagyományos gumikhoz képest 25-30 százalékkal drágábbak.

A defekttűrő abroncsok legnagyobb előnye, hogy nincs durrdefekt, ami adott esetben azt jelenti, hogy egy hirtelen nyomásvesztés hatására nem „kanyarodunk át” a szembejövő sávba. A biztonságnak azonban ára van, a defekttűrő abroncs ugyanis nem javítható. Fontos persze megjegyezni, hogy ezzel a hátránnyal részben a hagyományos gumik is rendelkeznek: az oldalfalon keletkező sérülésekkel nem lehet mit kezdeni, ha pedig a futófelületen található lyuk, az még szakszerű javítás mellett is kompromisszumot jelent a sebességre nézve.